Pizza
2012. Máj. 14, hétfő 17:33
Vajon a pasik szoktak olvasni a jelekből? Léteznek egyáltalán azok a bizonyos jelek, amiket én is, mint sok más sorstársam gyakran elkeseredésünkben kutatunk? Kell, hogy létezzenek, talán csak bennünk léteznek, a mi képzeletünkben, akár a szörnyek a gardróbban, vagy az ágy alatt a kisgyerekek képzeletében. Vagy mégsem? A Disney szerint a szörnyek is léteznek, akkor a jelekkel is így lehet. Már csak az a kérdés, ha tényleg léteznek, a pasik miért nem veszik észre őket? Vagy észre veszik, csak mégsem tesznek semmit? Vagy valójában észre veszik, csak éppen nem akarják tudomásul venni? Esetleg túl kicsik a jelek? És amiket ők küldenek? Azok tényleg jelek vagy csak mi értjük félre őket?
A sok megválaszolatlan kérdéstől gyakran megéhezik az ember, válaszokat keresni most ráérek, de mielőtt folytatnám irány pizzát sütni!!!
Tett
2012. Máj. 8, kedd 18:14
Kettő kipipálva. A magyaron és a matekon túl vagyok. Most jön a java. A töri, és a német, plusza nyelvvizsga. Utána buli, egy kis pihenés, és újra belevágni a sűrűjébe, de az még a jövő dala.
Azt viszont nem nagyon értem, hogy ha bizonyos GG oda tud menni és meg tud ölelni Mutyikat, mert látja, hogy arra van szükségük, akkor mások miért nem? Mert lehet, hogy nem rá vágyott, hogy kicsit idétlenre sikeredett, de attól még volt. A GG képes ilyesmire, akkor a költők is tegyék amit kell. Hiszen nemcsak ékesszólásra van szükség, amiből szintén igencsak hiányt szenvedünk, de a tettek beszélnek. Tetteket várok. Tetteket, melyek mindent elmondanak, melyek többet jelentenek megannyi versnél. De nem költőnk hallgat, más Múzsára vár. Talán más korban, más helyen szebben szólna. Most viszont, változó időben vagyunk, s talán nem mindig a költők azok, aki el tudják mondani, vagy ki tudják fejezni, azt amit kell, azt amit akarnak.Talán nem is akarnak semmit, de mindaddig, ezt nem tudhatom, amíg meg nem próbálom. Bátorságom ehhez nem sok van, de talán elég. Kudarcot vallanék talán, ha megpróbálnám, de nem nagyobb kudarc-e, ha meg sem próbálom?
NEM AKAROM!!!!
2012. Ápr. 26, csütörtök 18:17
Nem akarok utolsó hetet, nem akarok több utolsó napot, vagy utolsó órát, sem utolsó összefutási lehetőségeket. Nem akarok ballagni, még kevésbé érettségizni, vagy nyelvvizsgázni. Nem akarok felejteni, így emlékeket gyűjtök, de nem akarok emlékezni, mert az emlékezés fáj. Nem akarom, hogy fájjon, hogy rossz legyen, azt sem, hogy elmúljon és emlékké váljon. Nem akarok beletörődni, nem akarom, hogy vége legyen, hogy ne legyen több lehetőség. Nem akarom, hogy többé ne legyen könyvtár, hogy minden megváltozzon. Nem akarom, hogy Pest és Debrecen.Sok mindent nem akarok, de az idő nem áll meg, menni kell. Folytatni az utat, még akkor is, ha fáj, vagy ha nem akarom. Egyszer minden véget ér, és most eljött a változás ideje. Talán jó lesz így is. És jön majd más, de a régieket sem veszítjük el. Aki érdemes rá, azt örökké őrzőm, és semmiféle távolság nem veheti el tőlem.
Szössz
2012. Ápr. 12, csütörtök 21:08
Már megint csak ülök és ábrándozok. Várom, hogy megtörténjen, amire vágyom. Képtelen vagyok bármit is tenni. Talán nem való nekem a költészet, de jön majd más. Most pedig az a kicsi is, egy-egy vers-süti, az is elég lehet. És, ha a jövő úgy hozza, még lehet belőle torta, vagy lakoma is. Most még korán van, nincs itt az ideje a kalózkodásnak, de a lista végtelen sora megmarad és az évek minden perccel közelebb kerülnek.
Köszönet Nórinak :)
2012. Ápr. 2, hétfő 19:11
Hogy utálom-e a világot? Nem, nem utálom, talán kicsit jobban elegem van belőle, mint amennyi még jópofisan elviselhető. Néha túl közel van hozzám és túl sok. Mégis vannak olyan apróságok, amik miatt érdemes felkelni minden reggel. Ilyen, ha örömöt szerezhetsz egy kislánynak csupán azzal, hogy érdekel mit csinál és kedves vagy hozzá, hogy egyenlő félként kezeled, vagy valami ilyesmi. Egy ilyen apróságért megéri még szombaton is iskolába járni. Tudom, hogy nem olvasod ezt, de attól még le kell írnom, hogy Köszönöm Nóri!! Köszönöm, hogy egy apró megjegyzéssel, amit nem is nekem mondtál, de a tudtomra jutott, erőt adtál és bizalmat a világ felé. Sőt még az is lehet, hogy az irány megtalálásában is segítettél. Egyre gyakrabban uralkodik rajtam a káosz, bizalmatlanság. vagy éppen kétségbeesés.Te viszont megmutattad, hogy mi is az, amit én igazán szeretek, amiért érdemes élni, és legfőképpen, azt hiszem azt, amiért én akarok élni. Most tisztábban látom a jövőmet, mint az elmúlt fél évben bármikor, ez persze még ugyanannyiszor megváltozhat, mint ahányszor mostanában megváltozott, de most ebben a pillanatban, így van és így jó. Igazán jó. Így tényleg csak annyit mondhatok: Köszönöm!
Földgömb
2012. Márc. 29, csütörtök 20:59
Jajj, Mutyi! Azt hiszem kicsit túlzás volt az előző bejegyzés. Csak hát akkor az kellett, hogy kiírjam magamból, és ez még mindig jobb, mint az, amit valaki más ajánlott, hogy vágjalak jól kupán és utána beszéljek veled. Persze úgyse bántottalak volna, mert téged nem lehet. :D Na de a mai nap, hát az leírhatatlan. Hat teljes óra, plusz még egy kis ráadás. Igazán, nem is találok rá szavakat. Hihetetlen és fantasztikus élmény volt ez most, azt hiszem mindkettőnknek. És azért a többieknek is biztosan, még ha nem is ennyire. Bárhová nézek, bármire gondolok, ha nyitva van a szemem, ha csukva, akkor is itt van a szemem előtt. Ő és a többiek, és a könyvtár és ez az egész délután. Szóval most kifejezetten jó. Kár, hogy holnap nem leszel reggel, de majd siess! :D Jajj, Mutyi!!:D
Vers
2012. Márc. 27, kedd 22:27
Verset írni nem tudok, és nem is akarok, de szarul érezni magamat anélkül is tudom. Nem Mutyi ez nem neked, vagy ellened szól, ha ez felmerülne benned. Egyszerűen csak utálom, ha valaki akár közvetve, akár közvetlenül rosszul érzi magát. szeretnék írni, de nem tudok. Azt se tudom mit írhatnék, mint ahogy azt se tudtam mit mondjak amikor ott voltam. És nem érdekel, hogy helytelen vagy hogy hiányoznak a vesszők. Most rossz. És nem magam miatt, bár gyakran önző célok vezérelnek, de most ez csak úgy jött és már nem tudom mi van. Nem tudom mit akarok, bár ez nem újdonság. Én csak nem akarok rosszat ez az amit biztosra tudok, ez az egy. És az a mondat ami már más szájából is elhangzott máskor, az igaz. Én tartom magam hozzá. Lehet, hogy szívesen megszegném, esetleg visszavonnám, de nem fogom, mert igaz. A fontossági sorrend most ez és addig amíg a bele őrülés közelébe nem kerülök így is marad. Ez viszont nem most lesz. Ha tudom, nem is teszek semmit. Egy rövid beszélgetés, egy rosszul kezdett mondat és minden olyan szar. Ezt nem akarom. Én azt akarom, hogy ha van valami akkor neked mesélhessek,és ne kelljen visszatartanom a gondolataimat. Azt akarom, hogy ha szembe jönnek velem ne érezzem azt, hogy fel kéne szívódnom, hogy ne tudjon köszönni, mert olyan szép a hangja, hogy azt hallani kell. És azt is akarom, hogy együtt örüljünk, mert az úgy jó. Mert szükségem van rád és arra, hogy kibeszéljem és elemezzem veled a dolgokat. Azt hiszem itt most befejezem, mert ez sem jó, de azért némiképp segített, legalább is nekem. Más meg önzőségemben nem számít.
Hair
2012. Márc. 11, vasárnap 16:08
Némiképp kiegyensúlyozódtam az utóbbi időben. Ebben gondolom nagy szerepe volt azután az első utáni lenyugvásnak, és a betegség következtében kialakult jó kedvnek. Most pedig a tavasz és a megújulás jelentős részben fokozta ezt az érzést. Bár még csak tavasz van én elővettem az igencsak nyári ruhákat és már alig várom, hogy felvehessem őket. Igaz ma kicsit felhős az ég és esőt is ígértek, de az én kedvemet semmilyen felhő nem árnyékolhatja be. Ahogy azon sem tud már csak az idő változtatni, hogy rövidebb lett a hajam. Valószínűleg jó ideig nem fogok hasonló magánakciókba fogni, de ez most így jó. Tetszik és jól esett. Furcsa, milyen apróság tud örömet okozni az ember lányának. A suli persze változatlanul nyomasztó, de vannak apró örömök ott is. Például a könyvtár, no meg az sem utolsó szempont, hogy a betegségből, amíg ebbe a suliba járunk képtelenség kigyógyulni. Szóval az élet a felhők ellenére is szép, a tavasz megújít és jól érzem magam a bőrömben. :D
VIszony
2012. Feb. 15, szerda 19:30
Nem elég, hogy az utóbbi két napban igencsak ingadozó volt a lelki állapotom, még a testem és a természet is fellázadt ellenem. Nem igazán értem mostanában a dolgokat és nincs sok kedvem utánuk járni sem. Annyi biztos, hogy valami nem jó így ahogy most van. Hogy mi, azt még nem tudom, de ha rájövök változtatok rajta. Legalább is igyekszem elérni a változtatást.
A tél lehet szép, ahogy a hó is. Én személy szerint mindkettőt szeretem. És eddig úgy tűnt igazán jóban vagyok velük, de most már nem vagyok ebben sem biztos. Ilyen mértékben, ilyen körülmények között egyre inkább biztos leszek abban, hogy kezd megromlani a kapcsolatunk. Talán kezdek felnőni. A felnőttektől eddig is azt hallottam, nem szeretik a telet, a havat. Lorelai mindig gyerek marad, és neki ott van Luke, aki jégpályát épít, hogy Lorelai és a hó jó viszonyát segítsen megőrizni. Persze ez nem a valóságból merített példa, de mi lesz velem és a hóval?
Káosz
2012. Feb. 13, hétfő 19:08
Az izgalmak folytatódtak. A nyelvvizsga jól sikerült és remélem meg is lesz. De nem erről akarok ma írni. Azt nem tudom pontosan miről is szeretnék, de erről nem. Talán a iskoláról, a tovább tanulásról, vagy a még előttem álló vizsgákról, próbatételekről? Nem, ezekről sem. Talán arról, hogy milyen szörnyű is ez a világ és mennyi rosszat hord a hátán a föld, de nem, nem e fajta nagy dolgokról akarok ma szólni. -még mindig nem tudom pontosan miről is, de ezekről nem. Itt ülök a tanulni valóm fölött és arra gondolok, miért? Miért kell ez az egész? Miért csinálja mindenki ezt az egészet? Van egyáltalán értelme küzdeni és nehéz munkával végig csinálni az életet? Ezt talán senki nem tudja megmondani. Viszont ez sem az, amiről igazán írni akarok.Az életem egy olyan pontjára érkeztem, amikor először minden szép, de kiderül, hogy annyira mégsem. Steve nem érdekel, nem ez a téma aggaszt, erre még van időm. Néhány megingáson, egy-egy témába kacsintáson kívül tényleg a nyugalom szigete lengi be, ezt a bizonyos eget rengetően, komoly, fontos, sokak számára létkérdést. Nos, azt hiszem még mindig nem tudom mi is az amiről írni akartam és most nem is keresem tovább. Aki kíváncsi keressen meg, nézzen a fejembe, és talán meglátja a káosz és kavalkád közepén a lényeget, mert hogy én most nem találom, az is biztos.
